Stop Bullying! Zéró toleranciát hirdetünk a zaklatásnak! És te?

Egyre gyakrabban találkozunk a bullying kifejezéssel, aminek az oka, hogy napjainkban
az iskolai zaktalás egyre több tinédzsert érint Magyarországon is. A szakemberek
szerint hazánkban minden második fiatal iskolai zaklatás áldozata, de a leginkább
figyelemreméltó, hogy gyakran még maga az áldozat sincs tisztában azzal, hogy Ő
valójában egy zaklatás elszenvedője. Rendkívül fontos, hogy a fiatalok kellő
tájékoztatásban és támogatásban részesüljenek, hiszen a kutatások azt igazolják, hogy
kellő edukációval az esetek döntő többsége elkerülhető lenne. Hal Melinda
pszichológussal, közgazdásszal, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar
Alkalmazott Pszichológia tanszékének oktató és kutatójával, valamint a Bajai Szent
Rókus Kórház pszichiátriai osztályának pszichológusával beszélgetünk a bullyingról.
A pszichológus hölgy rendívül sokat tesz annak érdekében, hogy minél több fiatal
tisztában legyen a bullying fogalmával, felismerje azt, és ha szükséges segítséget kérjen.
Hal Melindának köszönhetően az országban egyedűl álló módon Baján működik a Bajai
Ifjúsági Fórum elnevezésű központ, ahol olyan személyeknek nyújtanak segítséget, akik
valamilyen módon érintettek zaklatási ügyben.

1. Mit jelent egészen pontosan a school bullying és a cyberbullying?

   Magyarul legtöbbször zaklatásként fordítjuk, azonban a fogalmat több esetben
   bántalmazásként, erőszakként is értelmezik. Beszélhetünk munkahelyi, iskolai, családban
   történő bántalmazásról, ezek egyik fajtája az iskolai zaklatás, amelyet hazánkban is school
   bullyingként használunk. Sokféle formája lehet a zaklatásnak, elkülönítünk direkt és
   indirekt formákat. A direkt formák egyértelműek, ide tartoznak a fizikai sérüléssel járó
   esetek, mint például, ha egyik diákat a másikat fellöki a folyosón, vagy pofon vágja, netán
   összeverekednek. Az indirekt formák megjelenése sokkal inkább lappangó, sok esetben
   nem is tudjuk rögtön azt mondani rá, hogy a bullying jelenségével állunk szemben. Ide
   tartoznak a kiközösítéssel, pletykálkodással járó esetek, hazugság terjesztése, vagy akár a
   cyberbullying, más néven internetes zaklatás. A cyberbullying internetes portálokon
   keresztül történik, szóban, írásban, vagy akár képek küldözgetésével. Kiemelném, hogy
   sok olyan esetről is hallunk, amikor interaktív számítógépes játék közben kerül valaki egy
   bullying eseménybe.

2. Konkrétan miben nyilvánulhat meg?

   A fogalomhoz hozzá tartozik, hogy kettő vagy több személy között rendszeresen és
   szándékosan fennálló cselekménysorról van szó. Ez tehát azt jelenti, hogy ha egyszeri
   esetről beszélünk, szakirodalmi szinten nem beszélhetünk bullying jelenségről. A képet
   azonban tovább árnyalja, amikor nem egy személy áll egy másikkal szemben. Sok esetben
   az egész közösség, csoport érintett és konkrétan nem tudjuk megmondani ki milyen
   szerepet tölt be. Ezt a nehéz helyzetet egy kliens megnyilvánulásával illusztráljuk.
   Gábor 15 és 17 éves kora között szenvedte el az alábbi eseményeket:
   „Rendszeresen kiközösítettek az osztályból. Volt néhány személy, általában lányok, akik kedvesebbek voltak. A többiek viszont sokszor megaláztak. Ellopták az uzsonnámat, vagy az üvegemet, többször a tornaruhámat is. Emiatt bajba is kerültem az iskolában. A fejemet a padra nyomták, ha a tanár nem figyelt. Később közösségi portálon csoportot hoztak létre, amelyen kínos fényképeket osztottak meg rólam. Nem vagyok jóképű, akkor sem voltam. Tele voltam pattanással. Nem mertem a lányokhoz szólni. A képeket eltorzították, ráírták milyen undorító vagyok. Majdnem két évig zajlott ez, míg másik iskolába nem mentem.”

3. Hogy ismerhető fel, hogy zaklatással áll szemben egy fiatal?

   Az első, amit tudunk javasolni, hogy legalább egy baráttal, családtaggal, bizalmi személlyel ossza meg a diák kétségeit, nehézségeit. Ettől fogva a másik személy tud neki segíteni és együtt kitalálhatják mit tegyenek a zaklatás ellen. Általában befelé fordulnak a zaklatás áldozatai, kevésbé akarnak közösségbe menni, szorongóbbak, feszültebbek, szomorúbbak lesznek. Sokszor a szégyen érzete jelenik meg esetükben, emiatt nem beszélnek az őket érő bántalmazásról. A szégyent okozhatja a helyzet kínossága, például Dávid 13: „a folyosón lehúzták a nadrágomat és mindenki nevetett”. Ugyanakkor a szégyen annak is betudható, hogy magukban keresik a hibát, mit ronthattak el korábban, illetve nem szeretnék elveszíteni barátaikat vagy családtagjaik szeretetét. Anna 16: „Borzalmas volt, intim képeket küldözgettek rólam, amit a barátomnak küldtem. Ő továbbította másoknak. Nem mertem elmondani otthon, attól féltem a szüleim megundorodnak tőlem, nem is tudták, hogy volt már szexuális kapcsolatunk.”

4. A lányokat vagy a fiúkat érinti leginkább?

   Mindkét nemet egyformán érinti, gyakorisága tekintetében. A lányoknál gyakoribbak az indirekt formák, a cyberbullying, a szóbeli bántalmazás, a pletykák terjesztése, esetleg hazugságok kitalálása. A fiúk esetében a direkt formák gyakoribbak, de növekvőben van esetükben is a cyberbullying, ahol szóbeli bántalmazást, fenyegetést, képek küldözgetését végzik.

5. Vannak árulkodó jelei a zaklatásnak, a zaklató személynek?
   Melyek azok?

   Fontos kiemelni, hogy a zaklatásban a szerepek nem mindig állandóak. Az ember az egyik pillanatban lehet zaklató, úgynevezett basa, a másikban áldozat. Sok egyéb szerep is van, amelyet a fiatalok felvesznek, ilyenek a védelmezők, a cinkosok, néma cinkosok és szemlélődők is. A szerepeket nem kizárólag a személyiség és korai neveltetés, esetleg korai tapasztalatok határozzák meg, hanem a csoportban megjelenő értékek, pozitívak és negatívak egyaránt. A zaklató szerepet sokszor betöltők általában társaságkedvelőbbek, magabiztosabbak, bátrabbak az áldozatokhoz képest, akik inkább félénkek, érzékenyebbek, sokszor van valamilyen különleges jegyük, ami feltűnik a zaklatóknak.

6. Hogyan lehet elkerülni, hogy zaklatás áldozata legyen egy fiatal?

   A legjobb megtalálni az egyensúlyt a beilleszkedés, alkalmazkodás és a teljes önfeladás között. Az önismeret minden esetben előny lehet a fiatalok számára. Ha tisztába kerülnek saját érzéseikkel, tisztán képesek lesznek kommunikálni azokat. A tiszta és őszinte kommunikáció nem gyengeség, hanem a legnagyobb fegyvere a fiataloknak. Emellett igyekezzünk megérteni mit, miért tesz a másik, az empátián keresztül mindez lehetséges. További tanács, hogy ne elsőre, dühből reagáljunk a nehéz helyzetekre. Gondoljuk át mielőtt kommunikálni kezdünk, vagy cselekszünk, legyünk tisztában érzelmeinkkel, melyeket utána a zaklatónak, bántalmazónak kifejezhetünk. Ha úgy érzi valaki, hogy egyedül nem képes megoldani a problémáját, mihamarabb forduljon szakemberhez, kortárs segítő csoporthoz, vagy hívja a telefonos lelki elsősegély vonalakat. Ezeken a helyeken további tájékoztatást kaphat.

7. Mi a legokosabb, amit tehetnek a fiatalok egy konkrét zaklatási helyzetben?/Hogyan kezeljék?

   – Az első lépés, hogy mihamarabb igyekezzünk lezárni a helyzetet. Az internetes chatek során ne válaszoljunk, személyesen pedig lépjünk ki a helyzetből.
   – Online, írásos és egyéb zaklatások esetén, minden nyomot igyekezzünk lementeni készülékeinkre. Képeket, SMS-eket, Chat üzeneteket. Lehetőleg látszódjon a mentés ideje, a közzététel dátuma, akár a név vagy telefonszám, aki közzétette.
   – Használjuk a közösségi portálok és eszközeink adatvédelmi és biztonsági funkcióit. Tiltsuk le azokat a személyeket, számokat, profilokat, akik zaklatnak minket!
   – Szóljunk legalább még egy embernek a dologról. Elsősorban ez a személy lehet egy bizalmas barát, családtag, pedagógus, háziorvos vagy iskolapszichológus. Kifejezetten javasoljuk a kortárs segítő csoportok felkeresését.
   – Jelentsük az esetet! Bejelentést lehet tenni az iskolaigazgatónál, az iskolapszichológusnál, vagy akár fel lehet keresni serdülő pszichiátriai ambulanciát, pszichiáter vagy pszichológust.
   – Ha nem tudjuk mi a teendő hívjuk bátran az ifjúsági vagy felnőtteknek szóló lelki elsősegély telefonszolgálatokat! További információval fognak segíteni a nap 24 órájában, ingyenesen hívható vonalakon.
   – Tegyünk feljelentést! Bárki tehet feljelentést, ehhez fiatalkorúak esetében javasoljuk, hogy baráttal, vagy családtaggal érkezenek meg a legközelebbi rendőrkapitányságra. A jegyzőkönyv felvétele, a nyomozati szakasz és végül az esetleges peres eljárás lelkileg megterhelő lehet, ezért már ekkor javasoljuk pszichológus felkeresését, aki párhuzamosan lelki támogatást tud nyújtani.

8. Mit tehetnek a szülők és a pedagógusok egy ilyen helyzetben?

   A szülők és pedagógusok legfőbb feladata a támogatás nyújtása az áldozat részére. Ugyanakkor a pedagógusok sok esetben nehéz helyzetbe kerülnek az agresszorokkal és azok családjával szemben. A leghatékonyabb módszer, ha mediátor segítségével a bántalmazó, a bántalmazott és fiatalkorúak esetén családjaik is részt vesznek a mediációban. Erre szakosodott szakembereket, mediátorokat és pszichológusokat online fel lehet keresni. A pedagógusoknak és szülőknek egyaránt szüksége lehet lelki támogatásra az ügy menedzselése során, ezért nekik is ajánljuk pszichológus, pszichiáter felkeresését. Fontos, hogy ne ítélkezzünk ezekben a helyzetekben! Az agresszorok gyakran hasonlóan magas feszültséget, szorongást élnek át, mint az áldozatok. Sok minden állhat az agresszió hátterében, ezért a szülőkkel is legyünk empatikusak, türelmesek. Közösen, rendszerben gondolkodva lehet csak megoldani a zaklatási problémákat!

SLJ
Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: 116-111 Lelkisegély-vonal és chat
www.kek-vonal.hu

Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége: 116-123 és Skype
https://sos116-123.hu

Bajai Ifjúsági Fórum, az ország első iskolai – és munkahelyi zaklatás ellen fellépő
digitális központja: +36304901128 és chat, közösségi oldalon
baja.ififorum@gmail.com , Facebook és Instagram: Bajai Ifjúsági Fórum