Van-e különbség a mentálhigiénés és a pszichológus munkája között? Segítő társszakmák összehasonlítása a lelki egészségünk védelméért

E cikk megírását az generálta bennem, hogy szinte minden második ember, aki megtudja mivel foglalkozom, vagy megkeres segítségért, felteszi a kérdést így, vagy valamilyen hasonló formában: Na és mi a különbség a pszichológus és a te munkád között?

Mostani rövid írásomban négy, egymáshoz több szempontból közel álló segítő szakmát szeretnék objektív szemszögből megmutatni az olvasónak. Ez a négy szakma sok mindenben hasonlít, és ugyan akkor különbözik is. Ez a négy szakma: a mentálhigiénés, a tanácsadó pszichológus, a klinikai pszichológus és a pszichoterápeuta.  

Mentálhigiénés

A mentálhigiénés segítő, aki az alapdiplomájára építve (nekem pedagógusi-egészségfejlesztői) elvégzett egy egyetemi mentálhigiénés képzést. A mentálhigiénés szakember nem új szakmát kap a kezébe, hanem saját eredeti szakterületén válik mentálhigiénikussá, a szerzett tudása, gyakorlati tapasztalatai és szemlélete révén. 

Megjegyzés: Esetemben például ez a szakterület az egészségfejlesztés (oktatás, képzés, tréning eszközökkel). A fejlesztési folyamatban, abban segítettem az embereket, hogy képessé váljanak arra, hogy felügyeljék és javítsák saját testi – lelki –mentális egészségüket. A mentálhigiénés részt vesz különféle egyetemi vagy egyéb, minősített módszerspecifikus tanácsadói, konzulensi szintű képzésekben. Több tudományt (pl. pszichológia, pedagógia, filozófia, egészségtan, táplálkozástan, stb.), szakágat érintő tudás anyaga ötvözi az eredeti szakterületén szerzett tapasztalatát, szakértelmét a mentálhigiénés többlettudással.  

Akkor mit tesz?

A mentálhigiénés a lélekben felgyülemlett érzelmi szennyeződések megtisztításában, ’kimosakodásában’, a lelki megújulás, megtisztulás elsajátításában segédkezik. A szorongás oldása és kezelése által javítja az állapotot. Azzal segít, hogy igyekszik megérteni, ami a másik ember lelkében dúl, és hozzásegíteni őt egy biztonságos légkörben ahhoz, hogy jobban megértse önmagát, világosabban lássa helyzetét, s így ő maga meglelje, felfedezze a problémája megoldását. Segít az önmagunk alaposabb megismerésében. Felelőssége, hogy felmérje a hozzá forduló terhét, és ha az ő szakismeretébe tartozik (pl. a párkapcsolati problémáktól a veszteségekig) akkor a kliensét az adott élethelyzetében támogassa, kísérje. Amennyiben meghaladja az eset a szakértelmét, nincs meg hozzá a megfelelő tudása – mert pl. a kliens klinikai értelemben beteg, azaz nagyfokú depresszió, személyiségzavar, pszichotikus állapot jellemzi – akkor az első beszélgetés után tovább küldi a kliensét klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához vagy pszichiáterhez. Nagyon fontos tudni, hogy pszichoterápiát nem végez, diagnózist nem állít fel, nem gyógyít.

Pszichológus 

Ezen szakmán belül három, egymástól kisebb-nagyobb mértékben különböző szakmát különíthetünk el. 

1. Tanácsadó szakpszichológus

Ő kiterjedt tudását minden esetben egyetemi pszichológus diplomára építi, és szakirányú továbbképzés keretében szerzi meg. A tanácsadói munka általában konkrét célhoz kapcsolódik, ami lehet életeseményhez kapcsolódó probléma vagy döntési helyzet segítése, megküzdési potenciál növelése. Sok esetben a tanácsadás preventív, megelőző jellegű segítő kapcsolat,  melynek lényege, hogy alapvetően lelkileg egészséges, tehát klinikai értelemben nem beteg klienssel történik célzott beszélgetés. A tanácsadó pszichológus feladata, hogy felmérje a hozzá forduló problémáját, és ha az ő kompetenciája (és amúgy a párkapcsolati problémáktól a gyászig, életkezdeti vagy életközepi fordulótól a munkahely elvesztéséig sok minden tartozik ide), akkor rövid, célzott beavatkozással kezelje. Ha pedig nem, akkor tovább küldje a klienst klinikai szakpszichológushoz, pszichoterapeutához vagy pszichiáterhez.

Pszichoterápiát ő sem végez, diagnózist nem állít fel, gyógyszert nem ír fel és nem gyógyít.

2. A klinikai szakpszichológus

Egy önálló szakma, minden esetben egyetemi pszichológus alapdiplomára épül. A szakember végzettségét az egészségügyi szakvizsgák rendszerébe tartozó szakvizsga jelenti. Többek között diagnosztikus, egészségfejlesztő és alap pszichoterápiás jogosultsága van. A lelki működések rendellenességeivel foglalkozik, azaz pszichiátriai megbetegedésekkel, ide értve mindenféle működészavart. Munkája a lelki egészség megőrzésére, fejlesztésére és helyreállítására, a lelki zavarok megállapítására, vizsgálatára és okainak feltárására, egyes betegségek diagnosztizálásához szükséges pszicho diagnosztikai vizsgálatok végzésére, valamin a lelki zavarok pszichológiai módszerekkel történő korrekciójára terjed ki. Feladata, hogy a valóban beteg embereket kezelje, a nekik megfelelő módszerrel. Pszichoterápiát végez, diagnózist állít fel, gyógyszert ugyan nem ír fel, ám gyógyít. A segítő neve előtt nagy valószínűséggel ott van a „Dr.” tudományos fokozat.

3. Pszichoterapeuta

Egyetemi egészségügyi szakképzés vagy ráépített szakképzés keretében szerzi meg pszichoterápiás tudását, amelynek végén ráépített szakvizsgát szerez. Alap szakvizsgája szerint lehet szakorvos, klinikai szakpszichológus, neuropszichológus, vagy alkalmazott egészségpszichológus is. A pszichoterápia mindig kezeléssorozat, ülésekben történik. A találkozások (szaknyelven: ülések) gyakorisága és időtartama előre rögzített. A terápia egyik fő gyógyító tényezője maga a kapcsolat, így a terapeuta személyisége döntő a folyamatban. Feladata, hogy a valóban beteg embereket kezelje, a nekik megfelelő módszerrel. Diagnosztikus, pszichoterápiás jogosultsága van. A pszichoterapeuta munkája a pszichés és pszichoszomatikus zavarok esetére terjed ki. Alkalmazott, intenzív lelki munkán alapuló, gyógyító célú kommunikációs eszközök segítségével dolgozik. Pszichoterápiát végez, diagnózist állít fel, gyógyít. A segítő neve előtt nagy valószínűséggel ott van a „Dr.” tudományos fokozat.

Felmerülhet a kérdés: Mikor érdemes pszichoterápiát igénybe venni?

Hangulatzavarok, depresszió, szorongásos zavarok (pánikbetegség, fóbiák, egyéb szorongásos problémák, kényszeres zavarok), pszichoszomatikus betegségek (pl. krónikus fájdalom, testi zavarok), személyiségzavarok, függőségek, vagy pszichotikus epizódot követően (mánia, drog indukálta pszichózis). 

Végszó

Összefoglalómban igyekeztem egyszerűen érthetővé tenni a különbségeket. 

Úgy vélem, hogy a szakember kiválasztásában talán a legfontosabb tényező az összhang. Vagyis megvan-e a szimpátia, a bizalom, a hitelesség érzése (direkt nem írtam azt, hogy megvan-e a kémia, mert annak értelmezése sokaknál pejoratív hangvételűnek tűnhet.) benned a kiválasztani kívánt szakember irányába. Ezeket az első találkozások alkalmával képes leszel tudni megtapasztalni. Miután pedig már korábban meggyőződtél arról, hogy segítőd birtokában van a szükséges szakmai jogosítványnak, arra fókuszálj, hogy mennyire érzed magad komfortosan a kiválasztott szakembernél. 

A végső döntés a Tiéd, hogy milyen tudású, jogosultságú, irányzatú, milyen módszerekkel dolgozó szakembert választasz segítődnek. Keress egy szimpatikus szakembert, és bármilyen kérdésed adódik, beszéld át vele személyesen, őszintén és bizalommal.

Forrás: Pintér Gábor: Társszakmák a lelki egészség szolgálatában. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika Folyóirat; 20 (2019) 3, 207-238