Mosolygós, bölcs, szeretetteljes huncutság

“Úgy érzem, két szárnyam van az egyik a vers
és a másik a mese és ezek szépen repülnek”

Sokan ragadtak már tollat, hogy méltassák kedves írónkat, Csukás Istvánt. Általában csodás munkásságát, verseit, meséit helyezték mondandójuk középpontjába.

Írásomban most azt a nehéz sorból kikerülő vidéki zsenit szeretném bemutatni, akiről eddig még alig hallottunk.

 A szegény, olykor bizony nélkülözö család gyermeke, az elemi iskola elvégzése után került szülőfalujából, Kisújszállásról a békéstarhosi zeneiskolába. Nem volt olyan egyszerű bejutni oda, de édesanyja kitartó biztatására – aki a kezdetektől tehetségesnek tartotta fiát – mégis sikerült. Gyerekkora meghatározó élménye volt ez az iskola! Fantasztikus társak és még bölcsebb mentorok segítették világlátásának, zenei hitvallásának alakulását, s a későbbi zseniális író talán itt alapozta meg alkotói stílusát is.

A zene szeretete mellett vonzódott az irodalomhoz, verseket, prózákat kezdett írni.  Barátja (a tudta nélkül) beküldte egyik művét a Rádió diákpályázatára, amit aztán az ifjú Csukás meg is nyert. Miután az egyik lapban versei megjelentek, és meglátta kinyomtatva a nevét, dőlt el számára, hogy milyen életpályán kell elindulnia.  Onnantól kezdve már tudatosan akart költő lenni, mert szerinte kettőt együtt nem lehet művelni: zenészként interpretálni és költőként alkotni.

A lelkét simogató zene bűvölete inspirálta, amikor Kodály társszerzőjével, Weöres Sándorral „Kis emberek dalai” címmel adtak ki egy dalfüzetet, óvodásoknak. Nagy buzdítás volt ez az együttműködés!  A füzet bemutatására előtt felhívták Kodályt, hogy beolvassák a már elkészült dalszövegeket. Amikor Csukás került sorra, Kodály csak ennyit mondott: „Hallom, maga Tarhosra járt. Akkor énekelje!” Kodály véleménye az volt, hogy a jövő közönsége azokból lesz, akiket már gyermekkorukban megtanítanak a zene szeretetére. Csukás István szerint az irodalomra is ugyanez áll!

Érdekesség, hogy először felnőtteknek írt, s csak később fordult a gyerekközönséghez verseivel, meséivel. Egy riport alkalmával, így vallott magáról:

“Nincs bennem két ember, egy költő és egy meseíró, mert a jó mese olyan, mint a jó vers: kicsit elszáll a földtől. Tehát ugyanazt az idegpályát használom, vagy mozgatom mindkét esetben.”

Csodálatos meséinek földön túli világában az elmúlást is varázslatos egyszerűséggel jelenítette meg.  Határozott véleménye volt, hogy a személyiség már a gyermekkorban kezd kialakulni, amiben nagy szerepe van a meséknek.  Hitte és vallotta: a mese, a gyerekirodalom kihagyhatatlan az ember életéből! Fontosnak tartotta, hogy a gyermekkor minden szakaszában megkapja a neki szóló meséket, mert az segít bírtokba venni a világot, ráadásul hősöket is választhat magának. Ez az egyetlen műfaj, amely teljes egészében le tudja festeni a képzeletbeli világot.

“A gyerekirodalom fontos és szép része az egyetemes irodalomnak, soha nem töprengtem olyasmin, hogy valamifajta másodrendű dolog volna.”

De a felnőttekről sem feledkezett meg. Legutóbbi verseskötete már a ,pajzán’ kategóriában kering az interneten.

“ Nem baj, ez a vonzó kategória!” A Mire gondolsz közben? című kötete a legnagyobb költői témára összpontosító válogatás, melyben régebbi és újabb szerelemes verseit gyűjtötte össze. Örömmel látjuk, hogy az olvasók ezt is szeretik.

Munkáságának nagy titka még, hogy a csapatépítés igazi mestere volt. Szeretetteljes, összetartó emberek gyűltek köré. Talán emiatt is élete legnagyobb sikerének tartotta, hogy az első ifjúsági regényéből készült Keménykalap és krumpliorr című film nyerte el Hollywoodban az Emmy-díjat.

Tudta, a film csapatmunka eredménye, melynek a színész, a zeneszerző, a rendező legalább olyan fontos tényezője, mint maga az író. Alig akarták elhinni Magyarországon, hogy ők kapták a „tévés Oscart”.

Sok örömöt okozott számára, hogy minden művéből készült valamilyen feldolgozás, bábfilm, rajzfilm vagy mesefilm. Ez az öröm közöttünk is körbejárt.

Fegyelmezett ember lévén minden nap dolgozott: két-három órát írt. Elmondása szerint munkája rendszerint két fázisból állt: először még csak elképzelte, hogy miről s mit fog írni, majd asztalhoz ült, és hozzákezdett. Engedte, hogy betekinthessünk alkotói munkájába is, mert tudását így szerette volna továbbadni.

Az ifjú Csukásból nemes, egyszerű, ugyanakkor zseniális alkotóművész lett, aki mindig tudta honnan jött, és azt is, hova tart!

Mindez jellemző utolsó munkájára, a Süsü folytatására is. Izgalmas helyszíneken játszódó, szárnyaló, varázslatos mese született ismét. Süsüke világot lát címmel hamarosan láthatjuk a 13 részből álló új filmsorozatot. Ragaszkodott a jól ismert hanghoz, hogy ismét Bodrogi Gyula tolmácsolásában hallhassuk-láthassuk majd az epizódokat.

Ugyan már nincs közöttünk, de estelente, ha felnézünk a csillagos égre, láthatjuk majd, hogy onnan mosolyog le ránk huncut szemeivel, mert tudja, hogy csodákat hagyott örökül ránk!