Szinyei Merse Pál: Önarckép bőrkabátban, 1897 (Fotó/Forrás: © Gallerie degli Uffizi, Firenze)

Szinyei Merse Pál nyomában – beszélgetés a festő dédunokájával

Szinyei Merse Anna művészettörténészt már gyerekként megérintette a festészet csodája, hatéves volt, amikor dédapja emlékkiállítását láthatta. A Nemzeti Galériában most látható Szinyei-kiállítás kapcsán kértük meg, hogy segítsen megfejteni Szinyei titkát, festészetének máig tartó népszerűségét. 

Kép és kultusz – Szinyei Merse Pál művészete
Magyar Nemzeti Galéria
Megtekinthető: 2022. február 20-ig

Szinyei Merse Anna 35 évig volt a Magyar Nemzeti Galéria múzeológus-főtanácsosa, nevéhez sokszáz publikáció és számos kiállítás rendezése fűződik, itthon és külföldön egyaránt. Tudományos munkásságáért elnyerte többek között a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét és a Belga királyi Lipótrend Tisztikeresztjét. Az MTA köztestületi tagja, kandidátus. Művészettörténészként évtizedek óta kutatja a magyar festészet legnagyobbjainak munkásságát, dédapjáról is több monográfiát jelentetett meg.

Szinyei bűvöletében nőtt fel, mikor csodálkozott rá a művészetére először gyerekként, majd felnőttfejjel?

Mióta csak eszemet tudom, mindig is roppant érdekeltek a szép képek, a szép zeneművek, és egyáltalán, minden, ami művészet. A háború alatti, majd azt követő sok nélkülözés, családunk teljes elszegényedése idején is ez volt a mentsvárunk. Dédapám jelentősége azonban csak hatéves koromban tudatosult igazán bennem, amikor a művész fia, azaz a vidékről hozzánk költözött nagyapám vezetésével az egész család kivonult a Szépművészeti Múzeum 1948-as Szinyei emlékkiállítására. Akkorra már részben visszatérhettek a háború elől Nyugatra menekített múzeumi darabok, és három éves késéssel meg lehetett rendezni születésének centenáris kiállítását.

feher-fa
Szinyei Merse Pál: Fehér fa, 1909 (magántulajdon)

Kisemberként ámulva hallgattam a nagyok áradozását, és foglyul ejtett az a hatalmas lelkesedés, amellyel ott találkoztam. Ettől kezdve még figyelmesebben hallgattam otthon is a felnőttek róla szóló beszélgetéseit, és még többet böngésztem a könyvtárunkban csodaképpen megmaradt művészeti könyveket. Bár kezdetben csellistaként szerettem volna továbbtanulni (fiatal korában Dédapám is ezen a hangszeren játszott a jernyei kastély zeneestjein), végül mégis a művészettörténészi (és mellé olasz szakos) pályát választottam. Máig óriási szerencsémnek tartom, hogy alapos felkészülésem jutalmaként évveszteség nélkül lehettem bölcsészhallgató.

Diplomázásom után eleinte jelenkori szobrászattal foglalkoztam, abból is doktoráltam, és csak ezután a szakmai bizonyítás után fogtam bele Szinyei Merse Pál életének és életművének minden addiginál mélyebbre és szélesebbre tekintő feldolgozásába és közzétételébe…

A rendkívül tartalmas írást teljes terjedelmében a Fidelio oldalán olvashatja el. Készítette: Gyürke Kata
Főkép: Szinyei Merse Pál: Önarckép bőrkabátban, 1897 (Gallerie degli Uffizi, Firenze)

Related post