Farkas Árpád: Nem ilyen lovat akartam
Farkas Árpád erdélyi költőnek, a Háromszék című lap főszerkesztőjének a Gróf Széchenyi Család Alapítvány a Széchenyi-örökség Okmányát adományozta szeptember 21-én. Farkas Árpád 1944-ben született Siménfalván. A székelyföldi Sepsiszentgyörgyön él; lakóhelye, valamint Esztelnek község és Miami Beach díszpolgára. 1993-ban József Attila-, 2016-ban Magyarország Babérkoszorúja-, 2018-ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
A közelmúltban egy monumentális könyv jelent meg, ami az ikonikus erdélyi költő esszéiből, glosszáiból, tárcáiból, valamint a vele készült interjúk, róla készült riportok javából válogat. A szövegekből kirajzolódik Farkas Árpád különleges életútja, és megismerhetjük az embert, aki a kultikus versek mögött áll, s akinek nemcsak az irodalomban, hanem a közéletben is meghatározó szerepe volt. Fontos és izgalmas kordokumentumok sorjáznak a kötetben: kihagyhatatlan olvasmány, ajánlott szakirodalom azoknak, akik meg szeretnék érteni Erdély legutóbbi fél évszázadát és egyik legjelentősebb költői teljesítményét.
ANYÁM
Esengett: maradjak. Útra kellett mennem.
Hagyott egy darabka kéklő eget bennem.
Kifeszítettem és merre vitt az utam,
jó hazai földből belé Földet gyúrtam.
Benépesítettem tájakkal, arcokkal,
csikó tekintetű szomjas csillagokkal,
áldottak hitekkel, álmokkal az esték,
néha elringattak, néha vérem vették,
s megtértem csikorgó bolygómmal végtére,
görgetem, pörgetem: derüljön a fényre,
anyám is hadd lássa…
Szólítja is fiát:
„Eredj, lelkem, hozz egy ölnyi aprított fát.”
Olvassa el a vele készült interjút az Adatbank Erdélyi magyar elektronikus könyvtárban!
