Almási J Csaba fotográfus
Almási Jonathán Csaba a rendszerváltás utáni első fotósgeneráció tagja, a mai értelemben vett divatfotózás egyik úttörője. Alapító munkatársa volt az Elite, a Prestige, a Taxi, valamint a Találkozások magazinoknak, s ezen kívül szinte az összes jelentős magyar glossy magazinnak dolgozott. A 90-es években Párizsban, Londonban, Milánóban és New Yorkban fotózott pret a porter bemutatókon. Munkáit láthattuk az Elle, Cosmopolitan, Marie Claire, és a Glamour oldalain.
Közel 700 editorial, mintegy 120 címlap fűződik nevéhez. Kampányokat, katalógusokat fényképezett többek közt az Amnézia, Rebecca, Magistral, Sugarbird és Devergo cégeknek, Katti Zoób-nak, Konsánszky Dórának, és Vágó Rékának. Több száz modellel dolgozott együtt Cseh Anna Máriától kezdve Palvin Barbaráig, Epres Pannitól Tóth Melindáig. Kedvenc modellje, és múzsája Eszenyi Enikő, akit több emlékezetes sorozatban örökített meg. Közel 20 évig dolgozott együtt a magyar divatpápával, Király Tamással először modellként, majd fotográfusként. 2000-ben egyike a magyar Fashion Café alapítóinak, ahol divatperformanszokat, kiállításokat, bemutatókat szervezett.
Az újabb fotósgeneráció tagjai közül többeket ő indított el a pályán: Adam von Mack, Koch Balázs Vass Péter, Kóti Réka, Farkas Éva, és Udvardi Attila mind tőle tanulták a szakma fogásait.
Jelenleg szabadúszó, több iskola fotóstanára, a Vígszínház fotósa.
SZL: Mesélj nekünk arról, mostanában milyen munkákat vállalsz, mint fotós, mivel foglalkozol, hol és mit tanítasz?
AJCS: Az elmúlt pár évben már nem napi szinten, nem olyan intenzitással, mint korábban, de még mindig fotózok. Vannak felkérések cégektől, például katalógusfotózásokra, hosszú évekig fotóztam a Vígszínház darabjaihoz, de most az elmúlt 10-15 évnyi színházi koraszakom Eszenyi Enikő távozásával lezárult, de továbbra is szívesen készítek ilyen jellegű fotókat színházi megkeresésekre, imázsképeket, portrékat. Miután régóta fotózom, megéltem jópár dolgot, tudjuk a rendszerváltás után sem volt könnyű, de szerencsére vannak cégek, akik talpon tudtak maradni és folyamatos a megbízásuk, bár sajnos egyre többen fejezik be a tevékenységüket, ennek hátrányát érzem én is, így inkább kisebb munkáim vannak, illetve a saját projektjeimet fejlesztgetem mert egyre inkább változnak a fotózási szokások stílusok. Ettől eltekintve mindig vannak, lesznek klasszikus jellegű munkáim is. A divatfotózás is jelen van még, de a magazinok átstruktúlálódása miatt azok is más jellegűek lettek, sokszor csak 1-1 archív felvételt kérnek be, pl. korábbi portrét, divatfotózásnál ma már inkább azokat a munkákat vállalom el, amik nekem is tetszenek, ilyen volt például a közel 10 éves együttműködés a Magistral fürdőruha márkával, ami sajnos megszűnt. Tavaly készítettük az utolsó katalógust Mihalik Enikő főszereplésével, ez egy szép befejezése volt a cég és a közös munkák ívének. Nagyon szerettem ezeket a munkákat, maga a cég, a márka és az a minőség, igényesség, nagyvonalúság, amit képviselt, mindig megadta a fotózások volumenét.
SZL: Mondhatjuk, hogy a COVID téged is nagyban érintett ugye?
AJCS: Természetesen a mi szakmánkra is nagy hatással volt. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lakásom és a stúdióm egy helyen van, így a karantén, home-office időszakában is el tudtam foglalni magam az archív anyagaim redszerezésével. A régi filmre és diára készült anyagokból sok elmaradásom van, plusz a teljes egész eddigi archívum.
SZL: Digitalizálod a régi fotóidat?
AJCS: Igen. Tulajdonképpen a rendszerváltás óta dolgozom mint fotós, így az elmúlt évtizedek teljes korszakokat ölelnek fel, az ELITE magazinnál kezdtem a pályafutásom, de dolgoztam szinte az összes meglévő, vagy a mára már megszűnt magazinnak külsősként, belsősként, szerkesztőként egyaránt, mint például a CKM, FHM, Cosmopolitan és így tovább, ezekből van rengeteg anyagom, aztán van egy hatalmas archívum a színházi munkákból, egy erős vonalat képez a modellfotózás, illetve a divatfotózások anyagai, említést érdemelnek még a korábbi Friderikusz Show sztárvendégeinek fotózásai, valamint sokat utaztam a divat fővárosaiba a szezonálisan megrendezett Pret-á-porter bemutatóit fotózni. Akkoriban ez hatalmas szenzációnak számított és csak kevesek jutottak ki ilyen eseményre, kollégáimmal Maróy Krisztával és Kiss Szilárddal több szezonban, több hetet tölthettünk kint. Ezt a korai időszakot követte aztán a mai közkedvelt és ismert divatmagazinok munkái és a digitális fotózások termékei. Tehát a szakmai múltam 3 évtizednyi munkássága nagyon széleskörű fotóanyagot ölel fel, amit tematikusan, átláthatóan kell rendszereznem, ezzel töltök sok időt, gondolkodom egy kiállításban és felmerült egy szakmai kiadvány, egy könyvkiadás lehetősége is. Ezeknek megfelelően válogatom, és rendszerezem az anyagaimat. Mindezek mellett 6. éve tanítok a Metropolitan Egyetemen Vass Tamással, főleg gyakorlatot, divat fotózást.
Az oktatás egy új korszak és más dimenzió szakmailag is, számunkra is egy folytonos tanulási folyamat, megköveteli a naprakészségünket, hiszen minden változik, fejlődik, átalakul, a mai trendek már teljesen más technikát követelnek. Egyre inkább az online tér, a közösségi platformok, a mozgókép és a 3D-s megoldások népszerűek, a klasszikus fotográfia helyett. Régen például tudtuk azt, hogy egy diát kinagyítottunk és feltettük a falra, ma multimédiás kiállításokkal találkozunk. Rohamosan fejlődik és változik minden, ehhez idomulunk mi oktatók is, ennek megfelelően én is napi szinten követem, nem csak a fotózási, – de a kultúrális, és művészeti terndeket is, valamint azok prezentálását, hogy a legátfogóbb szakmai tudással indulhassanak el a pályán tanulóink. Ma egy kurátor is másképp értékelhet egy alkotást, nagyon jó példa volt erre a Ludwig Múzeum által készített, nagyon sikeres, a Király Tamás életműről szóló átfogó kiállítás, hogy hogyan lehet ma prezentálni egy ekkora életművet. Az anyagok összeállításának hosszú folyamatában, körülbelül 1,5 évig a kurátorokat segítve én is rész vettem, sőt 1986-tól, Tamás haláláig fennálló, saját archívumomból is sok anyag került bemutatásra. Érdekes volt számomra, hogy egy 30 évvel ezelőtti fotót ma egy kurátor mi alapján választ ki. Mert ugyanilyen példa a Capa Központban a Rendszerváltásról szóló kiállítás és a beválogatott, szintén Király Tamásról készített fotóm, ez egy budapesti divatsétát jelenít meg, ahol a modell kalapja az országház kupola nemzeti színű szalaggal és a rajta lévő vörös csillag kissé megdőlve tette szimbolikussá ezt a fotót.
A teljes interjút itt tudod tovább olvasni: https://fashionawards.hu/pataki-agit-szivesen-lefotoznam
