A Stádiumtól a harangszóig

A hetvenéves Petrőczi Éva József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, publicistával a Károli Gáspár Református Egyetem nyugalmazott egyetemi docensével Fazekas István író beszélgetett.

– Szellemileg, lelkileg olyan friss vagy, mint egy egyetemista. Mi a titka ennek?

Ez a frissesség nem kenceficéknek, ifjító kezeléseknek, hanem az Isten és az emberek iránti szeretetnek, az új és új feladatok vállalásának, az örömteli és gyakori visszajelzéseknek köszönhető. S – természetesen – népes családomnak is, ahol a hat kislány unoka mellé júniusban egy kisfiú érkezik.

– Néhány évig együtt szerkesztettük a Stádiumot. A reformáció 500. emlékévében is együtt dolgozhattunk, ennek kapcsán a többi között ugyancsak közösen szerveztünk Százhalombattára egy Protestáns Szabadegyetemet, ahová férjeddel, Szabó András professzorral hívtunk meg, s a te szakmai támogatásoddal és előadói szolgálatoddal egy “Örök reformáció” címet viselő nemzetközi tudományos konferenciát is szervezhettem, melynek még Németországból is volt előadója, a világszerte elismert, neves teológus, Bernhard Kaiser professzor úr személyében. Milyen élményeid vannak városunkról?

Kiváló, érdeklődő, azonnal reagáló közönség él itt, legyen szó szépirodalomról, vagy tudományról. S a környezet is nagyon szép: a Hamvas Béla Könyvtár ablakain “benéz” a szomszédos templom harangtornya és az összejöveteleket, rendezvényeket gyönyörűen kíséri, szinte “felröpíti” a harangszó. Az is nagyon figyelmes, egyben okos ismeretterjesztő gesztus, hogy az ide meghívott (a szereplés szót nagyon nem szeretem!) vendégekkel hagyományosan nagyon élénk, kedves, felkészült riportokat készít a Halom TV. Egy járványtalan időszakban volt egy olyan terv, hogy lenne havonta egyszer egy battai tévés könyvajánlóm, amelyre – örök tanárként – még mindig készen állnék.

– Megjelent egy magyar-szerb nyelvű bilingvis köteted is. Ennek kapcsán is van battai kötődésed.

Igen. Mindmáig nagy hálával és szeretettel gondolok a Szabadkán élő és alkotó Fehér Illés műfordítóra, aki “civil” foglalkozását tekintve biokémikus, ugyanakkor a szavak “kémiájához” is remekül ért. 2018-ban, a Katica-Könyv-Műhely kiadásában jelent meg “Metafora – Válogatott versek- Izabrane pesme” – című kötetem, amelynek premierje 2018 késő áprilisában, a hagyományos budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon volt. Itt verseim egy része nem csupán magyarul hangzott el, hanem a Fehér Illés által hitelesen újraálmodott szerb változatban is, hála Kovács Mariannának, a Hamvas Béla Könyvtár igazgató asszonyának. Évek óta tervezzük a könyv külön battai premierjét, a városban élő, szerbül is értő közösség számára, de ezt már kétszer is elnapolta a járvány.

– Mikor kezdtél el verseket írni? Kik hatottak rád leginkább?

Verseket először nem írtam, hanem mondogattam, másfél éves koromtól kezdve folyamatosan. A valódi versírás tizenhárom éves koromban kezdődött; az első komoly elismerés az volt, amikor 15-16 éves korom táján a Pécsi Rádió bemutatta verseimet, majd 1969-ben, nem sokkal az érettségim előtt vers és műfordítás kategóriában aranyérmet kaptam a Keszthelyi Helikonon. Példaképekről, közvetlen hatásokról nem tudok beszámolni, azonban megemlítek néhány olyan írótársat, akik barátságukkal ajándékoztak meg: Jékely Zoltán, Kormos István, Rab Zsuzsa, Nemes Nagy Ágnes, Lázár Ervin, napjainkban pedig Gergely Ágnes költő, író, műfordító, Bakonyi István Kálmán C. György irodalomtörténész.

– Milyennek látod jelenlegi irodalmi életünket?

Sok érték és sok kuszaság elegye a mai irodalmi élet, amelynek nehézségeit fokozza a világjárvány, olyan indulatok feszülnek egymásnak – többek között a világhálón – amelyet csak hittel és bizakodással, a gyógyítás, gyógyulás érdekében leírt szavakkal lehet enyhíteni.

– Sok műfajú szerző vagy. Az Ida és Gyula, Dédszüleim története (Katica-Könyv-Műhely, 2019) című dokumentum- és családregényedben gyönyörűen tárod elénk egy szegedi zsidó leány és egy Arad megyei katolikus fiatalember szerelmi történetét. A dédszüleid voltak. Protestáns lelkületedet mennyiben, s miként gazdagítja az, hogy van zsidó múltad is?

Ezt a művet, továbbá, Pataki Éva író, dramaturg, forgatókönyvíró jóvoltából már egyfelvonásos drámát és hangjátékot is “termett” regényt, áthatja az én természetesen ökumenikus gondolkodásom. Ami a protestantizmust és a zsidó kultúrát, hitéletet illeti: levelező teológiai hallgató koromban éppen az Ószövetség volt a kedvenc tantárgyam. Természetesen, nagyon várom a kamaradarab és a hangjáték bemutatóját, amelynek főszereplője Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, s párhuzamos szereposztásban a Jászai Mari-díjas Kocsis Judit lesz.

– Legújabb könyved 70. születésnapodra jelent meg, egyik “törzshelyed”, a Fekete Sas Kiadó gondozásában, Könyörgés, márciusi hóban címmel. A verseket te válogattad. Milyen szempontok alapján?

A verseket nem egyedül válogattam, hanem férjemmel és tanult régi magyaros kollégámmal, Szabó Andrással “négykezesben.” Szempontunk csak egy volt: a szigorú rostázás, azoknak a lírai darabjaimnak az egybefűzése, amelyek – remélhetőleg – időtállóak. Nagy öröm számomra, hogy a címlapon családregényem egyik főhősének, Vaniss Gyula mérnöknek egy gyönyörű grafikája, egyetemista kori vadászóra-terve látható. Hálás vagyok Kálmán C. György előszó tanulmányáért is, tovább azért, hogy a Fekete Sas Kiadó, születésnapi köszöntésül, s 1999 óta tartó baráti munkakapcsolatunk tiszteletére, s a mostani, nehéz körülmények miatt komoly engedményt biztosít a könyvemet megvásárlók számára, akár scannelt lapon mellékelt táv-dedikációval.

– Min dolgozol éppen, s mikor láthatunk Százhalombattán?

Pillanatnyilag három munkán is dolgozom. A sor- és időrendben első: nemsokára napvilágot lát a Katica-Könyv-Műhelynél egy új gyerekkönyvem, a Nagyapa meséi, amely szülővárosomat köti össze nagyapám “fatornyos hazájával”, Erdéllyel, a Szörényi Érchegység völgyében megbúvó Oravicabányával. A varázslatos szépségű vízfestmény-illusztrációk a nemzetközi hírű Faltisz Alexandra munkái, s lesz az anyagból hangoskönyv is, ugyancsak Molnár Piroska olvassa fel varázslatos hangján az áfonyában, szamócában, szeretetben gazdag nagyapa-unoka történetet. Néhány napja ismét a Fekete Sas Kiadónak adtam le egy anyagot, “ízemlékezeti” azaz kulináris írásaimból, amelyek évek óta rendszeresen megjelennek, az Arnolfini Kantin nevű, méltán népszerű online kiadványban. A Kantin megálmodója és áldozatos életben tartója egy kiváló képzőművész, Zsubori Ervin. Végül, de nem utolsósorban: ezekben a keserves időkben annyi újabb tudományos – ismét a puritán irodalomhoz kötődő – dolgozatom született, hogy összejött egy tizennegyedik tanulmánykötetem anyaga. Ezen kívül napirenden vannak önkéntes online megjelenéseim, ezek közül a József Attila Emlékház számára most készülő Könyörgés, márciusi hóban zoom-os premier hamarosan látható lesz a YouTube-on. Ami a battai látogatást illeti: lélekben készen állok, adja Isten, hogy hamarosan veszély nélkül találkozhassunk, azon a szép téren, a harangbongás oltalmában! Addig is jó egészséget, derűt, nyugalmat, kedves Battai Barátaim!

Forrás: Százhalombatta Hírtükör