Széchenyi Tímea: Hét művészt díjaztunk
Az Év Széchenyi Vállalkozása Díj átadásához kapcsolódóan az idén először a Gróf Széchenyi Család Alapítvány Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművésznőnek, Eperjes Károly Kossuth-díjas színművésznek, Farkas Árpád Kossuth-díjas költőnek, Fazekas István Jókai-díjas drámaírónak, Koncz Gábor Kossuth-díjas színművésznek, Serfőző Simon Kossuth-díjas költőnek és Szőcs Géza Kossuth-díjas költőnek a Széchenyi-örökség Okmányát adományozta.
Azért ennek az ünnepségnek a keretében került erre sor, mert ebben az évben a vállalkozások értékelésénél kiemelt szempont volt az, hogy az egyes vállalkozások hogyan viszonyulnak a magyar kultúrához, gazdasági kapcsolataikban miként is használják a magyar nyelvet. Ha már a vállalkozókat szeptember 21-én, Széchenyi István születésnapján díjaztuk, azoknak a művészeknek az elismerését, akiknek a munkássága valamilyen módon kapcsolódik a Széchenyi-örökséghez sem tehettük máskorra, hiszen ezen a napon mindig arra a Széchenyire emlékezünk, aki számos érdeme mellett a Duna-partra megálmodta a Nemzet Színházát, aki a Felsőházban először szólalt meg magyarul, aki a Képviselőházban a magyar nyelv ügyének tárgyalásakor ajánlotta fel egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. Ugyanakkor arra is szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy a kultúra támogatása minden vállalkozás kötelessége, hiszen – hogy Fazekas István drámaíró szavait idézzem –„kultúra nélkül nincs erkölcs, erkölcs nélkül nincs normálisan működő gazdaság.” Természetesen azt is szem előtt tartottuk, hogy szeptember 21-e a Magyar Dráma napja is. (Nincsenek véletlenek!)
Olyan művészeket díjaztunk, akik munkásságukat képesek voltak a magyar nemzet szép szolgálatába állítani, akik folyamatosan arra törekedtek, hogy a részt egésszé formálva hirdessék legszebb értékeinket, s éltessék közös és legfontosabb becsületbeli ügyünket: az anyanyelvet. A Széchenyi-örökség Okmánya innentől minden évben kiadásra kerül majd, s annak eldöntésében, hogy azt kik kapják meg, a korábbi díjazottak is beleszólhatnak majd, minden évben javasolhatnak majd néhány művészt erre az elismerésre. Az elmúlt napokban fájdalmas és zaklatott szívvel vettük tudomásul, hogy Szőcs Géza barátunk nem munkálkodhat már velünk. Az ő sorsán keresztül is láthatjuk, hogy milyen tragikus és világot átrendező ez a járvány. Vigasz a gyászban, hogy velünk maradnak művei, szép szavai, és férfias figyelmeztetése, miszerint: „… az utolsó pillanatig fölemelt fővel kell fogadnunk azt, ami ér bennünket.” A Széchenyi-örökség okmányának másolata a Nemzeti Múzeumban kerül megőrzésre. A díjazott művészek tárgyjutalomként a Lánchíd pilléréről készült műalkotást is megkapták, mely Túri Török Tibor szobrászművész alkotása.
Néhány gondolat idekívánkozik a művészekről! El kell mondanom, hogy a Széchenyi-család tagjai Törőcsik Mari művészi teljesítményét midig is nagyra értékelték. Ő az, aki színészi munkásságával évtizedeken át a magyar nyelv egyik legkiválóbb éltetője volt, vállalásaival pedig példát adott mindannyiunknak a konkrét emberségből is. A Körhinta, az Édes Anna, a Légy jó mindhalálig filmek hősnői az ő alakításai által váltak számunkra eleven valósággá, olyan lélekformáló erőket felmutatva, melyekkel egyértelműen igazolta Pilinszky János szavait, tehát azt, hogy „a nagy művészet elsőrendűen erkölcsi bátorság.” Természetesen napestig lehetne sorolni jelentős szerepeit és érdemeit. (Ez utóbbi nyilván miden díjazottunkról elmondható.) Eperjes Károly a Hídember című filmben minden magyar számára hitelesen idézte fel gróf Széchenyi István alakját. Ő az a színész, aki játékával, nagy alakításaival mindig is azt hangsúlyozta, hogy a félmegoldások tűrhetetlenek az életünkben. Eperjes Károly barátunk a Gróf Széchenyi Család Alapítvány munkáját is több esetben segítette. Farkas Árpád művészi munkásságával nemcsak a magyar nyelvet gazdagította, de a kisebbségi sors nehézségeit is megénekelte. A végsőkig letisztított, nagy erejű verseivel a szellemi útvesztőkben a magyarság igazi lényegéhez rövidítette le az utat.
Hubay Miklós éppen egy évtizede arról beszélt, hogy Fazekas István a magyar történelmi drámát meg fogja újítani. Ismerve Fazekas drámaírói munkásságát, úgy gondoljuk, ez a jóslat beteljesedett. A pillanat érkezése című munkájával a Magyar Tudományos Akadémiát megalapító gróf Széchenyi István alakját tárta elénk, teljesen hitelesen, a mai kor számára is fontos üzeneteket fogalmazva meg. A Stádium Társadalmi és Kulturális Hírlap egyik alapítója, ő az, aki a lapot ebben az évben a magyar ifjúság lapjának ajánlotta föl. Koncz Gábor az egyik legszebben beszélő magyar színész. Alakításaival „emberségről példát, vitézségről formát” adott minden esetben, megmutatva azt, hogy az igaz magyar lélek hősies, önfeláldozó és tisztességes. Serfőző Simon A hetek költőcsoport tagja, aki költői, regény-és drámaírói munkásságával nyelvünket gazdagította. Ő az, aki a Don-kanyarban elesett magyar honvédek hősiességét elsőként megénekelte. Szőcs Géza avantgarde ihletésű radikális költészetével mindig radikálisan hívta fel a figyelmet a bajokra, a problémákra, s mindig hasznos megoldási lehetőségeket kínált. A Széchenyi-örökség ápolásához is számos segítséget nyújtott.
Végezetül, hadd válaszoljak arra is, hogy miért is hoztuk létre ezt a díjat? Elsőként is azt, mert szeretnénk, ha a magyarság közösen tudna dolgozni és imádkozni a magyar jövőért! Azt szeretnénk, ha a Trianon okozta sebek legalább a kultúránk által begyógyulhatnának! Azt szeretnénk, ha a magyar nyelv megmaradna. A megmaradásért való szép munkánkhoz kérjük a magyar fiatalok együttműködését, s kérjük mindehhez Isten áldását!
